Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet változatos arca kérlelhetetlenül saját képére formált kívül-belül. Csoda hát, hogy hasonlítok rá? Apró korom nyíladozó értelmével öleltem körül sokáig a mesék nekem érlelt világát, s mostanra megint áhítom a gyerekkort. Sosem akartam komoly lenni, mégis koravénséggel vádoltak akkortájt. Szép dolog, mondhatom, így gyorsan "elaggottam", s tudja Isten hány év szalad így mögöttem!

Anyám mellé sokáig karónak szánt a nagybetűs, mi "oktatott", lapot osztott, néhanap nyerőt. Kora önállóságom jókora batyut kötött a hátamra, máig cipelem.

A csodálatos irodalom apró morzsáit csipegetem megállás nélkül, amíg csak lehet...

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2020 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 43642
Hónap: 1118
Nap: 46