Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


... és úgy

Bennem úgy születnek szürke dallamok,

acélos lelkemet sebesre marják.

Kínjaimra arcuk felragyog,

és falnák titkaim, akár a dajnák

új ficsúrok  pénzét cifra ágyakon.

 

Délibáb, sekélyes semmiség nekik,

de kagylógyöngyszemek, és lélegeznek

álmaim.  Velőmbe látna bármelyik

konok, nem érti, szám, hogy nem fecseg,

szavam miért nem árul el. Merre visz

 

utam, magamra tartozik. Sötétnek

fény a válaszom,  s mi húz a vállamon,

nemes teher. Szememben annyit érek,

másokért hogyan segítek holnapot;

s a szürke dallamár a semmivé lesz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.