Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ajtó

 

Míg Melanie-t hallgatom, valahol egy ajtó kitárul.
 
Küszöbén tolong száz egymást kergető szomorka. Erős vagyok, egyszerre mégis égbe lép minden kacskaringó, mit magam építettem fel.
Olyan semmiség, ami kéne, egy másik ajtó, mi alatt, mint papírlap suhanna az őszinteség, kevéske bizalom, vele én is. Hiába tapintom, nem lelem a kilincsét. Levették. Zárjába beletörték a kulcsot. Zajt sem érzékelek, átjönni hát senki sem akar?
De majd én, én, mert lesz elég erőm, hogy fejjel is, ha kell…!
Az akarattalanság bitóra vinne, hát elindulok. Tudom, az ajtón túl még vár valami. Fonódó bizonytalanság... Ingatag nyugalmam millió mozaikból rakja azt akkor is egésszé. Lopom az időt, nézem az ajtót. Hitem homokórája csibészül int, gyere, a percek megfordíhatók! Ha így van, én fejre állok, fordított világra vágyom úgyis. Olyanra, hol én várom a dörömbölést, mert én leszek az ajtó. Biztosan állok mindenki előtt, ha arra vágyik, nyíljak ki, legyek kilincs, záram értő kézben sose csikordulhasson.
 
Enyém a dal, enyém a gondolat, enyém az önzés, enyém a távolság, a hosszú út. Előttem a Mount Everest, kézlegyintésnyi életem mégsem elég, hogy odaérjek. Buktatókon siklok. Hátranézek, végtelen hosszú csillanat az árulóm.
Verhet az eső, finom érzékkel gömbölyödök össze, hogy felépített váram labdajátszón hárítsa játékos cseppjeit.
Nem tudom, milyen látni, a valóság tapintva eleven. Jellemem egyenes, bár az ősszületés gerinctelenséget adott örökül. Az élet előtt hódolok ezrek hasonmásaként, mert az gyönyörű.
 
Mit tegyek? Itt hát az ajtó. Rákúszhatok, rátapadhatok, nevetségesen mutatnék rajta, az mégsem lenne az enyém.
 
Tudod mit? Akkor is szia, világ! Engedd meg, hogy meghódítson Téged egy kitartó éticsiga.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
http://www.youtube.com/watch?v=pJbXDX5z80g&feature=related
 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 33527
Hónap: 219
Nap: 6