Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyék

 Nyílt varázsos szó, talán neked mesél,

vagy máshoz írt való, mit színe fosztva
visszadob kezed. Világod élt, de nézd,
mi megmaradt; vak koldus étke, rongya,

újraírt betű. Ne szánd, az tévedés.

Darabra hullt hited szilánkra roggyan,

tetszhalott’ kivár. Felette tort ne vélj,

ne szántsa homlokod a ránc. Dacolva

 

meggyaláz a képzelet, remegve írt
szitálna rád a sármos est. Szemedbe

port, ha hintenek, csak játssz tovább, csak írj,

ne révedezz. Ha átölel a dal, te
tudd, lehetsz a végtelen egén zenit,

egyszerű kalász, a földek ékszere.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.