Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


C’este la vie

 

Az augusztusi forróság embert próbálóan elviselhetetlen volt.

Ágnes a meleg ellenére is könnyed léptekkel vette az út akadályait. Hibátlan alakját remekül hangsúlyozta a diszkréten lényegtakaró felső, és a falatnyi farmer szoknya. A villamosmegálló járdaszigetére állt, és körbenézett. Férfiszemek leplezetlen merészséggel pásztázták kétségtelenül vonzó alakját. Elmosolyodott.
Egy ablak közeli ülésre huppant. Homlokát az üvegnek támasztva jólesőn bámulta az út forgatagát. Végre pihen! Gondolatait hagyta szabadon csapongani. Csak egy üdítő fürdőre vágyott...

A szemben ülő fiatal férfi érdeklődő tekintete sem zökkentette ki az emlékviharból, s azt is némi fáziskéséssel állapította meg magában, hogy még mindig nő, s hogy ez kétségtelenül bódító érzés.

Lakása párszáz méterre, egy négyszintes bérház második emeletén várta őt a független, harcias amazont, nap, mint nap.
Lakásának ajtaján belépve furcsa érzés fogta el, maga sem tudta miért. Szeme még mindig csak vakon nézett a fárasztó nap után. Lépteit szaporázva a fürdőszoba felé tartott, melynek résnyire nyitott ajtaja felől alig hallható zajféle szűrődött elő.
Ágnest különös érzés szállta meg. Az ajtókilincs után nyúlt, pedig elég lett volna egy laza mozdulattal szélesre tárnia a fürdőszoba ajtaját. A kád melletti zuhanyzó csaknem átlátszó függönyén egy emberi alak árnyéka rajzolódott ki.

A zuhany sűrű, egyenletes vízfüggönyét a férfi kusza mozdulatai nyújtották szélesre. Ágnes lassan lépdelt előre. Torka kiszáradt, pulzusa az eget verte, agyában kérdések ezrei vibráltak.

Óvatosan nyúlt a függöny felé. Másodpercek törtek a lány gondolatai alatt, mozdulatai lassított képkocka-darabokká estek szét. - Csak semmi kapkodás! A madárka el ne repüljön! Majd adok én ...........! -
Szeme tágra nyílt, pupillái egyre szűkültek, tettre kész ujjai remegni kezdtek...

Az önfeledten fürdőző férfi csukott szemmel várta a hűsítő víz folytonos áradását. Göndör, fekete haján ott csillogtak az apró könnycseppé hasonult vízmaradványok. Izmos felsőteste szőrszálai mintha nem akarták volna, hogy a bőséges zuhatag csöppjei tovagördüljenek.
Ágnes nagyot nyelt. Állt, és bámult hangtalanul. Felsőjét teljesen kitelte lázadozó keble. Torka lángolt, testén áramütésszerű érzés futkosott. Végül is, miért is ne?! .........
A ledobott ruhadarabok össze-visszaságát átlépve a zuhany alá állt. Izgalmában ajkába harapott, de felszisszent a harapás okozta nem várt fájdalomtól. Kezei bizonytalanul indultak a vízsugár irányába, végül mozdulatai eggyé váltak akaratával.

A délután hősége időnként kellemes ködös kábulatot hint az emberre, amitől rövid időre szunyókálni is képes.
A villamos megállt. Ágnes feje előre billent, fura köntösű álmatagsága elillant. A szemközti ülésen még mindig az a fiatal férfi kutatta őt tekintetével, mint korábban, csak ajkán most huncut mosoly bujkált.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.