Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ez van!?

 

Kiléptem a meséből, védőburka mellettem lebeg.
 
Ezerfelé rebbenő gondolataimat terelem, kordában tartanám, mindhiába. Önálló életre keltek, pimaszak, szófogadatlanok. Én is.
 
Csak az szorít, hogy TE, akit napjainkban mégis ezer kényszerbe visznek, miért gondolod, hogy egyszerű kéréseidre figyelnek, mert 12 óra alatt kérsz egy kapucsínót?
Kérsz, szépen, ötödjére. Ostobán gondolod, jár.
„Nem kávézunk, nincs kapucsínó, nem érünk rá kaszinózni, munka van…!” – dördül a klasszikus kapitalizmus felhangja. Benned hörög a düh.
S mert lázadó ember vagy, kivágod a pultra az árát, szelíd erőszakkal azt mondod: - „Most kérem! Vedd úgy, hogy sorban álltam. Most szeretném, nem egy félóra múlva, most!”
 
Könyves tanulmányaidból előlép a profitcsábász, és megmagyarázza, miért a vaskéz. Álhumán szájából kíváncsi, választváró a kérdés. – „Fáradt vagy?”
Arcod feszes-közönyén álruha. Nem akarod, hogy örüljék jogos lázadásod, hát hamis alázattal odaveted: - Nem, csak (m)elegem van!”
Fordulsz, mint fejedben a gondolat, mert ilyen egoval holnaptól nem is kellesz.
 
Pörögsz, már magadnak, otthon. Morzsákra szeded az eseményt, és tudod, gerinced elég meszes. Az érzéseid, gondolataid nem foghatják munkára, nem hagyod. Agyadban halványan elvonul, mégis te rontottál el valamit. De nem! „Munkaerődet bárkinek áruba bocsáthatod”, ennyiben mégis szabad vagy.
Ismerlek.
 
Az egyszerűséget gyönyörűnek találod, megörökíted. Mobilod kameraalbumában már ott is a királyliliom, az árnyékliliom, a leánder. Nem fizettél érte, mégis a tiéd.
Eldöntöd, csak ilyen maradsz, legfeljebb csipetnyit szótlanabb. Mindhiába. A szemed cserfes, a ki nem mondott szó kis szikrákban fúródik, torokba.
Nem tudsz csalni, csak bizonyítani, hogy értéket adsz, amiért néha más-szabta árat fizetsz.
Megtréfálod saját magad, megtanulsz módjával nevetni rajta, s elhatározod, másutt kamatoztatod. A világ sokaknak nem lebegő rózsaszín, hát adsz magadból, pont akkor, amikor öledbe is hullathatnának legalább egy gyerekmaroknyi jó szót.
 
Mondd csak, tényleg szép a világ? Igen, az, gyönyörű., varázslatos, mert mindig van másnap, s Te szeretsz. Még azt is, aki előző nap belédrúgott, csak most másképp, az eszeddel.
 
Felvillan néhány kép. A dohányos cigaretta után nyúl, más a pohár után.
Nálad mi a pótcselekvés? Néhány önirónikus mosoly az önsajnálat hányingere felett, aztán néhány vicc a történelem három legerkölcstelenebb alakjáról, amit annyiszor előkaptál már a farzsebből.
 
A hely adott, tágas, néhány kör tánclépésben a főzés duóhelyszínén, néhány mozdulat zölddel-fával, apró kavarintással, s már őszinte a mosolyod.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.