Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


H a n g u l a t

 Őszeső szitál, „szemelve” símogat…

Szemernyi vízcsepp, parányi őserő,

barázda földnek rejtekére issza.

Boglyos fűcsomón ledér ezüstfenyő,

tűlevéleresszel álmokat sirat.

Harmat hull, s a csöppenetnyi fürtök

kis tavakká lesznek, sárral  játszanak.

Égi könnyben ázik máza sincs tető,

alatta sárból fészek, szája tátva

vár kukacra kis lakója, mégse jő.

 

Csupasz gerenda csontjai recsegnek,

szú, ha rágja, kis falat után kutat.

Üveg szilánkjai vihart zizegnek,

padló szálka felmosót se látogat.

Sarokban por szuszog, rozsda mar szeget,

egér papírlapot keres, kirágja.

Pók hálója lengedez, sivár tetem

aszott’ remeg középen mindhiába.

Koszos levél középre hull, nem zizeg,

hideg huzat sután kezébe kapja.

 

Őszeső szitál, szívekbe símogat…

 

http://www.youtube.com/watch?v=PtyTm5hhSY8

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.