Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hallgatok

Hallgatok, mióta lelkemet növöm.

Szómon réveteg pihen az ősi nyelv

kies világa; óvom azt, őrizem.

Tettre vár a gondolat, legyen közöm.

 

Betűkön átsuhan szemem, küszködöm.

Fáj a lomhaság, és hallgatag hitem,

ezerszer szólanom, lenne még minek…

Börtönöm erős. Bilincseit töröm,

 

porba hull a rossz, nem nyomaszt az álom,

sekély az ész, ha mélybe húz; bebáboz.

Kevély világnak gondjai zsarolják

 

szellemem, derűm igézem. Dallamok

ölelnek át, általuk kapaszkodom,

leszek a régi-új, lázadok tovább. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.