Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Határon túl

 

Amikor azt hiszed, hogy a fejed fölött táncot járhatnak a hullámok, kedvüket lelhetik, hogy végtelen akaratod mozaikká zúzzák, tévedsz.
Ott a két kezed, hogy nyújtózz, s a merszed, hogy nincs mit vesztened, hát utánad akár a tenger is…! Ott egy másik kéz, mert te hoztad létre, ott egy másik gondolat, amit merésszé te tettél, olyan akarattá, mi finoman visszasimogat, egészen vissza a szívedig. Csendben megköszönöd, mégis „kín”, mert hálásan visszalopták a lelked egy apró darabját.
 
Izgulsz, mint egy kezdő felnőtt, de útnak indulsz, nem is akárhogyan. Lábad alól lassan kifogy az út, beborít a habfehér párna, a látvány fölötte szikrázó. Alattad úszik a Duna, a házak szelíd-megadóan hasalnak, az életadó földek barnán simogatják a szemed.
 
….
Csomagolunk. A bőrönd kacér külcsínyén öntapadós betűkből kirakott előnév, messziről ordít. Ilyen írásos emléke sem akárkinek lesz. Ártatlan vagyok, instrukciót kaptam, legyünk feltűnőek.
Fortuna fintorog, kiszúrnak mindkettőnket. Intim tapintások egy hölgytől, mert „becsipogtam”. Fémes egy dolog a gombom.
Merész kéréssel hozakodik elő a következő percben: „dobjam fel a talpam”. Korainak tartom.
A férfi kézi retikült kirámolják. A vámos sima arcú, gyakorta borotválkozik, szüksége van borotvahabra. Na jó, nem ilyen nyíltan adja tudtunkra, int, hogy az alkalmi hullazsákba csúsztassuk.
Én is pakolnék a sajátomból, szabadkozik, elég neki az előbbi apróság, tisztasági betétet nem akar az asszonynak.
Megkérdi, van-e vizünk. Biztos szomjas. Mondtam, sajnálom, nem kínálhatom meg, megittuk.
Gatyába rázzuk az egonkat. Szemünk a képernyőn lóg, Csak sima kapu, és semmi Water-gat ügy.
Mérleget játszunk, egyik lábunkról a másikra billegünk, hosszú a sor, lassú a játék, fogy a türelem. Eszembe jut a hivatalnokok édesanyja.
Az eső bánatosan szemerkél. Jó neki, kint van, mi csak kivagyunk. A gyerekeknek a legjobb.
Semmi színitanoda. Szétvetett lábakkal a földön tanulmányozzák a virginiai indiánfőnök leányának képregényét. A nyelv nemzetközi, mégis egyetértenek.
Végre kényeztetnek, busz vár, hogy a tyúklépésre mereszkedő WizzAir járathoz vigyenek. Busz ide, utas oda, wizz-esek lettünk, kétszeresen.
Az ablak mellé cövekelünk, becsatoljuk magunkat, közben élő előadás a leesés esetén teendő pánikszerű dolgokról. Némi reklámmal dobják fel a hangulatot, és a marketing is besomfordálni készül a pénztárcákba.
A légikísérők bájosan hadarnak mindkét nyelven a mikrofonba. Nem is értem, miért nem értem.
Tiszteletkör a kifutópálya előtt, merész lélegzetvétel, görgők eltűnnek, az üléssel hevesen összesimulok. Mosolygok, mint gyerekkoromban a körhintában.
 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Január / 2021 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 46110
Hónap: 791
Nap: 7