Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kétkedés

Hogy égi kisdedét, vigyázta szónak

tiszta dallamát… Délibáb e röpke

lét, új felé suhant egy csalfa sóhaj.

Hangok mámorát dőrén meggyötörte,

 

lelke mása rebben, értetlen borong.

Kotta hangjain azóta zűrzavar

rian, disszonáns a fülnek… Mely bolond

mily gyermeteg az ember, ma mást akar,

 

de tegnapért hibázik holnap újra.

Csikorgva védik vágyait az éjek,

itt semmit ér a gond falatnyi súlya.

 

Feledni kész, hogy könnybe fúlt az ének,

hogy kínra írt zenén kanyargott útja,

s ha tévedésben él, magától védd meg.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.