Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lopott sorok

 

„Nem nyafognék…”, s nem is fogok,
Csak József Attilát akarok.
 
„Már egy hete…”, egy hete?
Nem! Jó ideje
„csak a mamára…”, talán másra
„gondolok meg-megállva,
nyikorgó…” érzéssel, merészen,
gondolatfont, lázas ösvényre léptem.
 
Mindig „…őszinte ember voltam”,
néha „ordítottam, toporzékoltam”,
mégsem lettem sokak átlag-mása,
csak mesék-dédelgette valóság hajtása.
 
Kolonc én, lógtam anyám hátán,
„nem szidott, nem is nézett énrám”,
„ruhái „…suhogva…” kapanyél-sodorva
„keringtek, szálltak…” sóütten, dologra!
 
„Szürke haja…” – idő-lopta fényben –
vasban gyötört fürtök, feje ékeképpen
sorst vigyáz, kézért nyúl, s dacol éveivel.
Tűzben szült lelkében ikerként égek el.

 http://www.youtube.com/watch?v=S2N_uvnvGbI