Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mennyi mindent

Én úgy akartam mind elmondani,

és mint reméltem, visszakaphatom!

Kufár a lét… időtlen fintora,

mit másért áldozol, magának osztja ki.

 

Én azt akartam, elbeszélhetem,

és úgy találtam, mélyre hull a szó.

Reménytelen a visszhang, jóleső,

felőrli csend hitem, magányos, védtelen.

 

Én mind akartam azt, mi emberi,

és alkuvásban várakoztam ott,

sebemre ír, ma sem jutott elég,

mély sóhajom, ha van, az éter elnyeli.

 

Én mást akartam, vitt a rossz, a jó,

és elhallgatták, mennyit érhetek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.