Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikor

Mikor a tűzre-szomjas könny csorog,

pohárban víz tisztán kevés,

mikor a titka törten támolyog,

vajon a „most aztán…” elég!?

 

Mikor a hit gyertyacsonkig fogyott,

a józan ész válaszra vár,

mikor az érzés attól fuldokol:

csakugyan én, és senki más?

 

Mikor az árnyalt szó vigaszt terel,

didereg még a vallomás,

mikor az éj kósza reményt lehel,

lehet ez biztos folytatás?

 

Vajon a kérdés rég felesleges,

vajon a botlás mégsem úgy…?!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.