Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mint szeressek...

Mint szeressek sziklagörgeteg mögül,

és  hogyan ragyogjam át a félhomályt…

A majd reményt csitít, vélt valót odáz,

megöl. Rongyos lelkem mégis felröpül,

                                  

túl hetedhatáron át kivár, örül,

’ ahogy vigaszra lel a gyermek. Hová

a gondolat sodor, délibáb, fohász,

könnybe zár, fizetség vágyott bűnömül.

 

Mind az óhajom szigetre álmodom…

Tengerárt megélt kövekre úgy rovom,

hogy van tovább, hiszem, s míg elé megyek,

 

lábam vásik el, verítékcsepp eső

borít, nem tántoríthat el, lesz erőm

elég. A próba vár, nem veszíthetek. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.