Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Porból

 

Hermész lelkem láncra zárta
óra sarja. Másra vágytam,
azt akartam, kezes bárány
szelídséget száz alakban,
vándor vitte pár falatka
ízesőben. Hangok szárnyán
dallá nőttem, álmom éltem,
apró lányka. Voltam Sára,
Mujkó, Szókratész barátja,
szóhoz szótlan... Írott vértem
színpadáról messzi jártam,
ott, hol habját zúgva mártja
Gaia tükrös vízesése.
Kínnak fényben ráncot varrtam…
túlélésre kárhoztattam.
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.