Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sok(k)

Undorító vitrin-életük, nyála

rászedettnekʾhogy csorog. Semmit érnek

újra-varrt sorok, plágiumba ványad

hírnevük. Úgy szelídek ők, mint rémes

 

ár, jégverés, ha szirmokat lever. A

nóta szól, szekér, ha fut, sutba dobnak,

elfelejtenek. Szüntelen dicsérik

önmaguk, új barátokért loholnak

 

ott, mert megterem a talpnyalók hada,

csorda bókolók sok oldalon. Jelre

vár az átmosott agyuk, s mert rongy alak

mind, friss babért oroz. Kivárnak, merre

 

ócska szél terel, gerincük túlhajolt,

kinn a nap ragyog, de mindenük vacog.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.