Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szegedelem

 

(a narrátor „szemszegéből”)
 
 
Színhely: Szeghalom ódon városkájának középszerű háza
 
- No, kezdjünk hát a mondókába,
mi történt, mi látott mostanába’
napvilágot erre! Mivégre lett
a szeg eme helyütt
türelmek céltáblája.
 
A tejfehér szobának tisztes távolába    (4x4-es, Mária-kép nélkül.)
serény asszony kezében várja - számot hányva
kornyadt földi léttel - szegeknek garmadája,
hová csapódik véges élte, az ám, na!
 
A globus hányatott tekercse helyt keresne
temérdek képek tengerében. Hej, miképpen
lógjon diszlecén a cérna vékony testfele,
középtájt aggatottan, éjfélnek felfele?!    (Minek ennyi lom?)
 
Az asszony fürge gondolatját tett követte.
Kicsiny farúd, ütőnek kell, hát kézbe vette. (Hogy menne már le kalapácsért!)
Csapást csapásra mért, derék ütést hiába tette,
ádáz darabja vasnak méreggel etette.
 
- Ó, anyám, szelíd erőd madár dalát úgy sérti!
Lelkemnek ispotálya, nőm, szavam nem érti. (Megint vacakol a net.)
Add hamar előm, mi késztetett hevébül,
hogy falnak ellene szegezd erőd vitézül!
 
- Frász kitörné mind mi szeg, agyoncsapom legott! -
s veré falát a háznak. - De csitt, hisz alszik most,
egy szót se jóapádnak! – Teszem, mint kéred ezt,
s ha jő az est, e lom dugába dőlve fest. (Na, ez legalább elpakol!)
 
- Időd kevés, fiam! Erőm elhágy, hevernék.
Agyam ma zsongó kas, kik fészkit épp leverték. (Jellemző! Mind erre hivatkozik.)
Jó gyermek hát cipel hetet-havat, amazt, még
kornyadoz. A házra lassú csendet lop a mély ég.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.