Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


T i é d

 Tiéd a szó, s ha tollad mélyre mártod,

engedelmesen hajol a gondolat.

Mert terád nevet a bő kalász fonat,

mesés csodáit mégsem ingyen várod.

 

A tüske út, mit végigjárt a lábod,

buktatók, mik körbefontak oly sokat,

lelkedet akarták. Nem kérsz bókokat,

hogy mások életéért lettél bátor.

 

Jeleknek szárnyain piciny ajándék,

rég’ semmiség, neked örökbe adhatom.

Tiéd a szó, egyszerű, mint kisgyerek,

 

akár a régi  kis lovacskajáték.

Holnap és még száz ilyen szép alkalom,

hogy szeretve téged megköszöntselek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.