Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valami belőlem...

Derengő múlt parány gyerek szemében,

szende tűzvihar, hogy égni hagyjanak,

imák, miket totem hitembe varrtam,

és a dac újra átitatja vérem,

 

lázadásra bújt, míg csalárd a béke.

Friss bogáncs, babér hajamba nem ragad,

kezem sután fogom; félnem így szabad,

s ha mégse… sárba márt e szutykos élet.

 

Cifra rongy petákot ér Dior között,

szakadnom illenék, egyszer elnövök.

Utam kerengő fényein sikongva

 

lelkem tombol, más jövőről álmodom.

Szürke vágyaim közé csodát sodor

az éter; élj, szeress, erembe zsongja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.