Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Világcsavargó

Vajon unják már az állatok is a bezártságot, a „Maradj otthon” szlogent, azt, hogy gyarló emberi státusz szimbólumból rabságra kényszerülnek?

Mindez akkor jutott eszembe már sokadjára, amikor egyik vasárnap „hajnali” hétkor a férjem a szobába lépett, és felfedezésével, kérdésével annyira meglepett, mint foszlányokban ereszkedő köd a tanyát. Kiderült, hogy kertünk elején talált egy teknőst, és most eldöntendő, mihez is kezdjünk vele. Sosem rázok le semmit magamról, amit meg kell oldani, mégis felfortyantam a fejedelmi többesen. Amúgy is megvan a véleménye a nők természetéről, miszerint imádnak intézkedni, akkor itt a lehetőség, intézkedjen ő – gondoltam.Bármennyire túltengett bennem, hogy ráhagyom, csináljon, amit akar, akkor is végtelenül kíváncsi voltam az otthonról meglógó teknősre. Arra sem ügyeltem, hogy csekély kézi hajboronálással némiképp enyhítsek loch nessi szörny kinézetemen, inkább kapkodtam a lábaimat, hogy mielőbb jól megbámulhassam. Láttam már teknőst, de ennyire ijedtet keveset. Úgy kaparta az eszemadta a valaha szebb napokat látott diszperzites vödrünk oldalát, mint macska a kerítésdeszkát, amikor a körmeit élezi.

Főznöm kell - villant belém –, és ez felülírt mindent. Az ágyásból gyorsan kirángattam pár szára-roggyant hagymát, és nekiveselkedtem fakanalazni. Pityeregve fosztogattam a takaróleveleket, amikor eszembe jutott, pár gondolattal és egy sztárfotóval mégiscsak tájékoztatnom kéne a nagyérdeműt a csámborgó ritterről. Mielőtt erre vetemedtem, gyorsan meggyanúsítottam néhány szomszédomat, miféle mulasztást követtek el. Kár, hogy egyikük sem ismerte el, így főhetett tovább a fejem a vasárnapi ebéddel együtt. Már-már ott tartottam, rábeszélem az uram, ugyan ütne össze egy ideiglenes terráriumot. Előre vetítettem, ha drága az élete…, és különben is, hármas üveg van, üvegező gitt szintúgy, akkor tegyen csodát. Egyébként meg, mi az, hogy nekiáll füvet vágni, és ott hagy bennünket, mint Szent Pál az oláhokat!

Csörrent a mobilom, gyerekem hívott, mert hírét vette Kolombusz Kristófkának. Feldúlt méhkasra hasonlított az agyam, mire mindent elmondott a teknősök étkezési és egyéb szokásairól, csak azt nem tudtam, mindezt hogyan „fordítsam le” a lehetőségeimre. Szárított halat és bolhát ilyenkor! Honnan a… A végén azért már arra is hajlandó lettem volna, hogy főzőcske után kivigyem akár a Zsóryba is őékszerteknősségét, ahol egy McCayols névre keresztelt étkezdében mindenfélét össze lehet enni.

Párszor kikukkantottam, mit tehetek érte, de csak a menekülési üzeneteit fogtam. Mint a macska, úgy fújt rám, különösen akkor, amikor a félrebillentett vödör aljára vizet öntöttem, meg a szárazabb felére pár felaprózott uborkát csempésztem, hátha elfogadja.

Vitt a kíváncsiság, nyomasztott a felelősségérzet, percenként lestem, mi történik a világ hálóján. Az egyik megosztáshoz végre írt egy apuka: ha nincs meg a gazda, befogadnák két teknősük mellé harmadiknak merész vándorunkat. Nem telt el két perc az üzenetváltásunk után, amikor valaki úgy megrázta a bejárati ajtót, mint Krisztus a vargát. Ha nem sejtem, hogy az örökbefogadó az, ténsasszony módjára kivágódok az ajtó elé, hogy lekiabáljam a fejéről a haját. Mint szunnyadó vulkán, mosollyal az arcomon nyitottam ajtót, de azonnal megszelídültem, mert láttam az apuka mellett két táncoló, apró leánykát, akik kitörő örömmel üdvözöltek, és alig várták, hogy lássák a karanténtagadó teknőst.

Lelkesen mesélték, hogy van egy mocsári meg egy isten tudja mifajtájú teknőcük, akik közül az egyik nemrég tojásokat rakott, és nemsokára lesz sok pici gyereke.

Hamar puha rongyba tekertem átmeneti látogatónk teknőjét, hogy a bátrabbik lányka kezébe adjam. Ügyesen vette el tőlem a kapálózó ficánkát, majd boldogan beült vele a kocsiba testvére és apukája mellé.

Nem sokkal azután, hogy elvitték a világcsavargót, megint megszólalt a telefonom. Az igazi gazda jelentkezett. Haragomban nem kérdeztem, miért nem keresték erősebben felfedező jószágukat, és miért nem vigyáztak rá jobban. Ehelyett csak annyit mondtam, ha vissza akarja szerezni, kinél találja. Annyit azért a lelkére kötöttem, ne ríkassa meg a kislányokat, de engedje meg nekik, hogy akkor láthassák a szerencsés flótást, amikor csak akarják.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.